Legyen szó műfajok keveredéséről, egy új formátumról vagy tematikáról, egyedi borítóról, illusztrációról, audiovizuálitásról vagy más interaktív megoldásokról – számos olyan könyv jelent már meg, ami eltér a megszokottól. Februárban a Bookline Kids is egy formabontó kötetet mutat be. Egy olyan könyvet, amelyik mindent megtesz azért, hogy ne tudják elolvasni, mégis sikeresen járul hozzá az olvasás népszerűsítéséhez.
David Sundin svéd komikus és televíziós műsorvezető könyvsorozatának első része, A könyv, amelyik nem akarta, hogy elolvassák 2020-ban jelent meg. A rendhagyó kötet hamar az év legtöbbet eladott gyerekkönyve lett, és elnyerte az egyik legnagyobb svéd könyvkereskedő gyerekirodalmi díját is. Az első rész sikerét követően megjelent a folytatás, A könyv, amelyik TÉNYLEG nem akarta, hogy elolvassák címmel, amely újra megpróbálja elérni azt, hogy tényleg senki ne vegye kézbe.
Sundin írásai egyetlen elemükben sem szokványosak. Első ránézésre a meglepő cím és a borító okoz meglepetést, ha pedig fellapozzuk őket káosz fogadja az olvasót: a szövegek és az illusztrációk rendezetlenül, rendszer nélkül követik egymást. Összefüggő szöveget vagy történetet tehát nem olvashatunk, ennek a műnek az esetében nem a történeten van hangsúly, hanem magán a könyvön. Megszólítja az olvasót, a szülővel együtt olvasó gyerekeket, majd felhívja a figyelmüket arra, hogy ő az a könyv, aki nem szeretné, ha bárki elolvasná, és azon fog ügyködni az elsőtől az utolsó lapig, hogy ez ne is sikerüljön. Különböző feladatok, feladványok, megpróbáltatások elé állítja azt, aki mégis megpróbál végig érni rajta.
A kötet a Bookline Kids szakmai zsűrijét is próbára tette. Ez olvasható Farkasházi Réka értékelésében is: „Először tényleg nem is akartam elolvasni. Mert mit tudhat egy könyv, ami tényleg nem akarja, hogy elolvassák, azon túl, hogy jó poén, amit kár lenne kihagyni? Én tényleg ki akartam hagyni. Nehogy már egy ilyen olcsó viccel behúzzanak a csőbe! De végül behúztak. És azt is tudom, hogyan. Méghozzá kimódoltan, oldalról oldalra; először a borító miatt csak belekukkant az ember, aztán meg lapoz egyet, meg még egyet és aztán azon kapja magát, hogy nem akarja letenni.”
A könyv, amelyik nem akarta, hogy elolvassák kötetek sikere minden bizonnyal abban rejlik, hogy a főszereplőként előtérbe állított könyv sokszor úgy viselkedik, mint a gyerekek. Szinte minden érdekli, gyakran változik, hogy éppen mire figyel, mit szeretne épp csinálni, játékosan szemléli a körülötte lévő világot. David Sundin írásainak köszönhetően a legkisebbek játszótársként, barátként tekinthetnek rá, ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy a kicsiknek kedvet csináljanak az olvasáshoz.
